Tasblogja

Motordiagnosztika! Hát igen! Szép egy
hivatás, speciális ember, speciális gondolkodásmód,
speciális műszerek, folyamatos
továbbképzések, tanulás, elhivatottság
és szeretet a szakma iránt. Ezek
mind kellenek ma, ha valaki ezt kívánja
végezni. Azt vettem észre, hogy nem kell
az ilyen ember sehol sem. Ebben nincsen
meg a könnyen megszerezhető bevétel,
mert a kimenetele bizonytalan, jó lesz,
nem lesz, sok benne a talán. Az autók
mai fejlődését jószerivel követni is nehéz
már és külön embert kíván, kívánna, csak
ilyen embert, aki erre van kihegyezve, sehol
sem alkalmaznak. Mert nem kell és
kész. Inkább részesítik előnyben a havert,
a rokont, a jó barátot, a szomszédot
és még sorolhatnám. Aki mindig ott van
„darabra” a szervizben, ő mindenhez konyít,
de aki mindenhez konyít, az nem ért
semmihez sem – ez az én véleményem.
És ilyenből alkalmaz egy cég, ki tudja
hányat, utána megy a sírás, hogy csak
a mínusz bevétel van a nap végén. Nekik
áll a világ, úgy néz ki, de meddig?
Hát kérném addig, amíg azok az autók,
a mainál is fejlettebbek, el nem terjednek,
amelyek diagnosztikájánál, javításánál a
fent felsorolt úriemberek nem fognak tudni
labdába rúgni! Elvileg ezután jönnénk mi,
a specialisták, mert nekünk más gondolkodásmódunk
van, ez az oknyomozás,
az „ok-okozat” elve szerinti haladás. De
ebben nincsen pénz, ebben senki nem
lát pénzt, mert egy rejtett hibás autó javítása,
a hibakeresés, gyakran napokig is
eltarthat és annak az óradíját igencsak
necces elkérni. A cserélgetés, próbáljuk
ki gyakorlatnál, a megrendelt sok utángyártott
alkatrészen megvan a haszon,
meg a munkadíj, ennek lehet látni a végét,
hogy mi mennyi lesz. Ez ma a módi
az autójavításban.
A rejtett hibás autók javításában csak hírnevet
szerzünk, pénzt aligha – ezt hallottam
egyszer, és ebben van is valami igazság.
Egy problémamegoldó panasza
Szólnék ismét egyet!
Kedves Olvasó! Annyi minden van a fejemben, azt se tudom, hogy hol kezdjem. Lehet, nem leszek
valami folyamatos a történetben, inkább csak leírom, amit gondolok. Ezt a cikket nem én írtam,
hanem az élet, én csak mint közvetítő vagyok jelen itt.
Hadd osszak meg mindenkivel valamit, itt
mindjárt az elején! Eddigi életem során
mindig is egy nagyon speciális és állítólag
hiánycikk szakmát tanultam. A „sima autószerelő”
meló valahogy kimaradt nekem.
Mindig az érdekelt, amit mások nem tudnak,
azt gondolom és gondoltam, ebből
majd profitálhatok a jövőben. Hát nem
igazán jött össze most, úgy néz ki.
Amikor a kolléga megakad, hogy jaj! – vezetékek
meg szenzorok. Akkor jövök én,
illetve csak jönnék, mert mint említettem
ilyen típusú ember nem kell sehová sem.
Pedig ez ma már egy különálló szakma.
A nagy szervizekben, akár márkaszerviz,
akár legyen az egy független szerviz, van
hibakód-kiolvasójuk legalább egy, de se
kiképzett ember rá, se további eszköz!
Tisztelet a kivételnek persze. Akkor így
hogy akar bárki is javítani? Visszaemlékszem
amikor én belecsöppentem ebbe a
diagnosztikus tébolyba, a környékemen
volt két ember, akinek volt műszere, most
már majdnem minden autószerelőnek van
legalább 3, de úgy hogy az interneten
összevásárolta pár zsák krumpli áráért, és
azzal kódolgat jobbra-balra, és ő megél
ebből.
Pedig soha egy könyvbe bele sem pillantott
és látszik is rajta, meg a munkáján,
hogy van egy csodaszép hölgy kolleginája,
ki segít neki a munkában, ez a hölgy
Fortuna! Fogalma sincsen az egészről.
Akár tetszik, akár nem a világnak, a modern
autók itt vannak! Fejlett elektronika
minden kocsiba, de szakember az nem
kell, csak kóklerre, meg kontárra van szükség.
Egyesek azt hiszik, hogy elvégezték
a sulit annak idején és vesznek műszert,
majd azzal szétkeresik magukat, már több
ilyenhez volt szerencsém. Én tudom, hogy
ez nem így van. Ők csak akkor okosak, ha
a hibatárolóban van valami, ha nincsen,
de a kocsi mégis rossz, akkor áll meg a
tudomány és elkezdődik az ördögi kör az
adott városban. Szerelőről szerelőre és
mindenki valamit levesz, kicserél, megfújdogál,
megütöget, de sajnos még a kocsi
ugyanolyan tüneteket produkál, a tulaj
meg őrjöng.
Mi van akkor, ha nem találnak hibakódot?
Ez elég tipikus eset. Hadd meséljek el
valamit ezzel kapcsolatosan. Az iskolában
elektronikai gyakorlaton volt egy
Volkswagen Bora motor állványon, amibe
lehetett hibákat szimulálni egy sima kis
kapcsoló segítségével, és az obd -csatlakozón
keresztül, ugye műszerrel, keresgélni.
De itt jött a trükk! Tilos volt hibatárolót
olvasni! Csak élőadat-paraméterből
lehetett sakkozni. Hangot is adtam nem
tetszésemnek többször is, mert nem ez az
életszerű, gondoltam én akkor. De aztán
rájöttem, hogy mekkora nagy dolog ez.
Ha nincsen hibakód, akkor az élőadatok
között ki lehet silabizálni, hol is lehet az
„eb” elhantolva. De aki nem tudja, hogy
mikor mit kell nézni, az nem is fogja megtalálni
a hibát jószerivel. Hogy akar javítani
ma? Azt hogy mit kell nézni? Ahhoz
tudni kell a szenzorok működését, fajtáját
és egymáshoz képest mondjuk három jelet
összevetve kalkulálni a jóságra. És kilyukadtunk
megint a tanulásnál. Hát igen!
De az meg idő, nem is kicsi. E nélkül
nem fog menni, és akkor ne is említsem
a nyelvtudást is. Én nem tartom magamat
egy fenoménnak, ne essen félreértés a
kedves olvasóban, csak késztetést érzek
magamban arra, hogy elmondjam a véleményem
arról, amit gondolok.
Éveket tanultam és tanulok mai napig is,
hogy képben tudjak maradni valamilyen
szinten. Ez igen nehéz dolog! Nem azért
kínlódtam ez idáig, hogy elvesztegessem
mindazt, amit felépítettem magamban,
egy kontárokkal teli műhelyben, ahol az
életkedvem is elmegy!
Azt hiszem, jelen gazdasági helyzetünkben,
ami valljuk meg kissé ingatag lábakon
áll, bennem ennyi tartás mégis van. Én
40 autótechnika 2011 I 1
úgy gondolom, hogy nem abból válik jó
szakember, aki reggel nyolctól dolgozik
este 5-ig. Ez még kevés.
Vannak szakemberek itthon, akik kiemelkedtek
választott szakterületükön, legyen
az akár motorvezérlő-javítás, vizsgálat,
vagy ismerek olyan embert, aki csak a
menetdinamikával foglalkozik – ABS, ESP
– ezek a területei. Miért ők? Azért mert
nem spórolták az energiát, időt és pénzt
arra, hogy tanuljanak! Megpróbálják azt,
ami érdekli őket, minél jobban megismerni.
Vagy egy oszcilloszkópos mérést elvégezni
egy teljesen jó autón, csak a kíváncsiság
miatt, hogy hogyan is működhet. Jól
jön az majd referenciaként egy hibás esetben.
És ez a lényeg, a kíváncsiság, a tudni
akarás és a szorgalom, ez viszi előre
az embert és ezért nőnek ki a többi közül
azok a nagy nevek, akiket ma ismerhetünk.
Legalábbis szerintem.
Szeretném fölhívni a kedves és leendő
autótulajdonosok figyelmét valamire. Ha
a kocsi köhent egyet, nem kell mindjárt
a szerelőhöz rohanni! Nagyon sokan
ezt művelik. Számtalan példát említhetek
erre, például a legutóbbi az volt, hogy
egy 1.6 Hdi Peugeot azzal a panasszal
jött be, hogy, szó szerint idézem: néha,
egy pillanatra megtorpan. Na most ezzel
mihez kezdjen az ember? Olvas hibát,
persze semmi nincsen a tárolóban,
vagy olyan van, amit ki tudja, hogy mikor
szedett össze. És pontos diagnózist akar
mindenki, persze percek alatt. Ilyen a világban
sincsen. És az efféle ügyeknek,
és tudnék még sorolni, az a kimenetele,
hogy zsenge amatőr a szerelő, na, ehhez
sem jövök többet! És le is van minősítve
a szerelő, hogy hát ez nem szakember!
Igen, de ahol ész nélkül és minden nélkül
cserélgetnek alkatrészeket, az bizony komoly
szakszerviz, nem igaz?!